Kisállattemető
Kezdőlap Szolgáltatások Kapcsolat Galéria Egyesület Cikkek


< Vissza a cikkekhez

Lónak is jutott hely a szombathelyi állattemetőben

Megjelent: nyugat.hu | 2013. augusztus 4. | szerző: Rácskay Ágnes / Fotó: Mészáros Zsolt

Kutyák, macskák és még egy ló is: ők nyugszanak az Állatkegyeleti Parkban. Csak egy ilyen van még az országban.

Ha Szombathelyről elindulunk Nárai felé, úgy félúton találunk egy csendes, rendezett sírkertet. Az erdő zöldell körülötte, és az autók zaja szinte egyáltalán nem hallatszik. Nagyon békés és nyugodt, egyáltalán nem csodálom, hogy olyan sokan választják ezt kedvenceik végső nyugvóhelyéül.

A második az országban
Az Állatkegyeleti Park ötlete még akkor fogalmazódott meg Rétfalvi Imrében, mikor egy állatorvos barátjának segített annak különböző eseteinél. Sokan nem tudtak mit kezdeni elhunyt állatkáikkal, hiszen ők is már ugyanúgy családtagnak számítottak: ha nem volt kert, nem volt hová temetni, és sokaknak nem volt szíve kihívni a gyepmestert. Ekkor még csak egyetlen állattemető működött az egész ország területén, és az is Budapest mellett.
Azok, akik mellett hosszú évekig hűséges társként és barátként ott van egy kutya vagy éppen cica, nagyon jól tudják, milyen fájdalmas is végső búcsút venni. Gyerekek, akik együtt nőttek fel a kedvenc játszópajtással, idős emberek, akiknek egyetlen társuk és támaszuk volt az ember leghűbb barátja.


Sokan sok okból döntenek úgy, hogy itt szeretnék nyugalomra helyezni állataikat. Bár az itt eltemetett kedvencek úgy kilencven százaléka kutya, azért például akadnak macskák és vadászgörények is. A legnagyobb testű ezek közül egy ló, bár a szó szoros értelmében ő nem a kegyeleti parkban van eltemetve, hanem mellette. Az egyik tulajdonosa ugyanis Rétfalvi Imre volt, aki így akarta meghálálni a sokéves hű szolgálatot.

Növekvő ismertség
A temető 1995-től működik. Eleinte az alacsony ismertség miatt kevés volt a temetés, de ahogy a kutyák gazdái egymás között elterjesztették, hogy van egy ilyen lehetőség, hogy a búcsúnak talán mégsem kell olyan véglegesnek lennie, egyre többen éltek az opcióval. Most, úgy nagyjából 450 kedvenc nyugszik itt, és hamarosan újra bővíteni kell a területet.
A telket az önkormányzattól bérlik, mely jutányos áron engedi a használatot. A temető fenntartásának szabályai univerzálisak, ugyanolyan előírásoknak kell megfelelni, mint bármelyik szombathelyi temetőnek. De mivel áram még nincs (az áram bevezetése egyébként az egyesületté alakulás egyik oka, a költségei eddig ugyanis megfizethetetlenek voltak), ezért maguk a temetések viszonylag gyorsan lezajlanak, és talán jobb is így, hogy a kedvenceket sirató gazdiknak van hová mennie, ha búcsúzkodni szeretnének.


A sírokat a gazdák mellet főleg Rétfalvi Imre és a fia gondozza. Ők nyírják a füvet, ássák a sírgödröket, és végzik a temetéseket. Rétfalvi Imre már nyugdíjas ugyan, de még mindig nagyon aktív, habár az utóbbi években már ő is elkezdte érezni a korát. Ezért időnként segítséget kap egy maréknyi embertől: ők sem pénzért dolgoznak, hanem mert kedvencük szintén itt nyugszik, és tisztában vannak vele, hogy ez milyen fontos dolog másoknak.

Fizetési gondok
Egy temetés ára az elhalálozott állat méretétől függ: ötezer forinttól húszezer forintig terjed általában. Ha Rétfalvi Imre hívást kap, furgonjával a helyszínre siet, és elhozza az örök vadászmezőkre tért kedvenc tetemét. Megbeszéli a családdal a temetés körülményeit: vannak, akik jelen szeretnének lenni, hogy végső búcsút vegyenek, és vannak, akik végig sem bírják nézni, inkább később jönnek csak el, ha már áll a fejfa.
Megesik, hogy a szerető gazda nehezen tud fizetni az állat temetéséért, főleg nyugdíjasoknál. Ilyenkor Rétfalvi Imre igyekszik segíteni, olcsóbban, saját jó szívére hallgatva dolgozik (persze sajnos voltak, akik visszaéltek ezzel, és azóta sem hallott felőlük semmit - de szerencsére az ő számuk elenyésző a többséghez képest).


Pedig az Állatkegyeleti Park fenntartása egyáltalán nem olcsó mulatság, és a számlák egyre csak gyűlnek. Éppen emiatt nemrég egyesületté alakultak, remélve hogy az egy százalékos felajánlások, és egyéb civil támogatás segítségével talpon tudnak maradni.
Ellentétben a szombathelyi temetőkkel, itt nem kell lopástól vagy rongálástól tartani. Mióta működnek, összesen kétszer törtek be, és akkor is csak felesleges vasakat vittek el. Úgy tűnik, tényleg vannak olyanok, akik még félnek a kutyák szellemeitől. Nem úgy az elhunyt ebek tulajdonosai, akik közül sokan gyakran elüldögélnek itt. Amilyen csend és béke honol az egész környéken, meg is lehet érteni.