Kisállattemető
Kezdőlap Szolgáltatások Kapcsolat Galéria Egyesület Cikkek


< Vissza a cikkekhez

2400 éves kutyatemető Főníciában

Megjelent: www.kutya.hu | 2011. január 30. | Békeffy Tiborc

Hajlamosak vagyunk olykor azt hinni, hogy eleink minden fontos leletet megtaláltak, feltártak, s a régészet már nem okozhat meglepetést számunkra. Aztán az élet sorra rácáfol ezekre a kicsinyhitű véleményekre.

Egyiptom és a mezopotámiai magas-kultúrák írásos emlékeit el tudjuk olvasni. Ismerjük - legalábbis így gondoljuk - mitológiájukat, isteneik pantheonját, hitvilágukat. Mindennapi életükről gazdag forrásanyaggal rendelkezünk. Elmondhatjuk ezt a térség későbbi népeiről is: filiszteusokról, föníciaiakról, perzsákról és kisázsiai görögökről egyaránt.
S itt egy város: Askalon (Ashkelon). A mai Izrael területén lévő ősi település legrégebbi alapjai Kr.e.: 1800 körül épülhettek. A hajdani forgalmas kikötőváros a történelem viharaiban számtalanszor elpusztult, s főnixként újra épült. Miért érdekes ez számunkra?


Aki figyelemmel kíséri a házi kutya történetét, szerepének alakulását emberi kultúránkban, tudja: Egyiptomban jelentős kultusza volt négylábú társunknak. Halálát meggyászolták, tetemét mumifikálták s eltemették. A közel-kelet egyéb kultúráiban is tetten érhető mitológiai felbukkanása, igaz korántsem az egyiptomiak szintjén, ám az itt kialakult kép amannál sokkal árnyaltabb, életszerűbb. Régészeti emlékek sora örökíti meg felhasználásának sokoldalúságát. A föníciaiakról pedig tudjuk, hogy "felelősség terheli őket", mint szenvedélyes hajózó, kereskedő népet, számos mai fajta ősének exportálásáért az akkor ismert világ távoli tájaira. A görögök kutyaszeretete talán közismertnek is mondható.
De ki hallott olyat, hogy itt a közel-keleten is létezett volna kutyatemető?
Askalon romjait az 1800-as évek óta ássák. A hozzávetőleg 4000 éves legalsó ásatás réteget kb. 10 méter választja el a mai felszíntől, s ezek a méterek, mint könyv lapjai őrizték meg számunkra a hajdani élet emlékeit.
S nem csupán az emberét! Mert például a filiszteusok idejéből (Kr.e.: XII-V. század) egy ház alapja alatt agyagcsuporban kiskutya-csontvázat találtak. Ennek démonűző, rontásűző szerepe lehetett. Három méter körüli mélységben pedig (Kr.e.: IV-III. század: föníciaiak, perzsák, görögök kora), az 50-es számú ásatási szelvényben, hatalmas kutyatemetőt tártak fel. Ez az antik világ ma ismert legnagyobb ilyen lelete. 1991-ig mintegy 800 kutyasírt sikerült kibontani. Minden kutyát külön kövekkel gondosan körülrakott mélyedésbe, oldalára fordított helyzetben temettek el. Farkuk, talán a fajtajelleg okán, hátsó lábuk között elhelyezett. A felnőtt példányok átlagos marmagassága 53 cm körüli, becsült súlyuk 14 kg-ban valószínűsíthető. Számos kölyök és fiatal, sőt újszülött eb sírja is feltárásra került. Az osteológiai anyag lényegében az e tájon ma is fellelhető páriakutyák alakkörébe sorolható. A tetemeken semmi nem utal erőszakos halálra.
A temető helye és a gondos temetés arra utal, hogy ezek az ebek megbecsült tagjai voltak koruk társadalmának. Nincsenek ugyanakkor sírmellékletek, melyek útbaigazítanák a kutatót.
A város nem uralkodói székhely, így nem valószínű, hogy valamely fejedelem kedvenc vadászebeiről lenne szó. Alkatukat tekintve a harci ebek sorából is kizárhatóak. Nem is vallási központ, így alighanem a kizárólagosan templomi szolgálatot teljesítő ebek körébe sem sorolható valamennyi.


Vajon, nem a hajdani forgalmas kikötőváros megbecsült "köztisztasági alkalmazottai" nyugszanak e sírokban? S talán kedvencek is, egy-egy család házának tisztán tartója, őrzője, gyermekek játszótársa?
Ma nem tudunk erre a kérdésre egyértelműen megnyugtató választ adni, mivel nincs analógiája a kor kultúráiban ennek a leletegyüttesnek.
Igaz, hogy a terület valamikor egyiptomi uralom alatt állt, ennek direkt hatása azonban itt nem mutatható ki.
A korai mezopotámiai kultúrák nem adnak támpontot a kérdésben. A perzsáknál sincs ilyenről tudomásunk. A görögök, mint nagy kutyabarátok, állítottak ugyan síremléket egy-egy számukra kedves jószágnak, ám temetőt nem létesítettek nekik. S eddig a föníciaiaknál sem volt tudomásunk ilyen létezéséről.

Köszönet a forrásgyűjtésben nyújtott segítségéért Biberné Noseda Noéminek.

Szakirodalom:
The New Encyclopedia of Archeological Excavations in the Holy Land / The Isr. Exploration Society Carta, Jerusalem, 1993. és Ch. Smith, Simon and Schuster, New York/; National Geographic /2001. január/.